A vállízület és a váll vállövének károsodása, Legfrissebb bejegyzés

Ez utóbbi három részből áll: kar brachiumalkar antebrachium és kéz manus. A vállöv vázát két csont, a kulcscsont és a lapocka képezi, melyek a törzs vázával csak a szegy—kulcscsonti ízületben függenek össze, nem számítva természetesen a lapockát és a kulcscsontot a törzs csontjaihoz rögzítő számos izmot. A szabad végtag a vállövhöz a vállízületben rögzül. A kar vázát egy hosszú csöves csont, a karcsont, az alkarét két párhuzamos csont: a singcsont és az orsócsont képezi. A kar és az alkar a könyökízületben illeszkedik össze.

A kéz vázát számos csont és ízület képezi. A lényegében hasonló felépítésű alsó végtaggal szemben a felső végtagra mozgásainak nagy terjedelme jellemző. Kezünkkel a válltájék körül leírható olyan gömbfelszín szinte minden pontját elérhetjük, amelynek sugara a szabad végtag hosszával egyenlő; aránylag csak kicsiny holt szelvény marad ki hátra- és az ellentétes oldal felé.

Az inkább támasztó működésű alsó végtag medenceövének rögzítettségével szemben ezt elsősorban a vállöv vázának mozgékonysága biztosítja. A vállöv csontjai és ízületei Kulcscsont clavicula. S-alakban görbült, felülről lefelé összelapított csont. Medialis sternalis vége tömegesebb, lekerekített háromszög alakú rostos porccal fedett felszínnel fekszik bele a szegycsont markolatának incisura clavicularisába.

Ennek gödre azonban a kulcscsont végének csupán kis részét képes befogadni, nagyobb része magasan kiemelkedik.

Felső felszíne sima, alsó felszínén a sternalis véghez közel erős érdességet okoz egy, a kulcscsontot az 1. Az alsó felszínen hosszanti benyomatot okoz a kulcscsont alatti izom. Oldalsó végéhez közel egy másik érdesség van az alsó felszínen, amelyet a lapocka hollócsőrnyúlványához haladó szalag okoz. Oldalsó vége lapos, és kis ovális ízfelszínnel ízesül a lapocka vállcsúcsi nyúlványához acromionezért ezt a végét acromialis végnek nevezzük. A kulcscsont a csontok többségével ellentétben nem porcos telepből, hanem desmogen úton fejlődik, tehát a koponyatető és az arc fedőcsontjaihoz hasonlóan.

Fejlődési zavarai gyakoriak, sokszor öröklődők, nemritkán a koponya fejlődési zavaraival párosulnak.

• Legfrissebb bejegyzés Fáj a vállam - A vállfájdalom és kezelése A vállfájdalom okának felderítése nem könnyű feladat.
• Reggel felkeléskor érezte, hogy fáj?

Klinikai vonatkozások. A clavicula a leggyakrabban eltörő csontja a csontvázrendszernek. Oka leggyakrabban kinyújtott karra esés vagy vállra esés. A gyógyulás során képződő callus magába foghatja a nn. Lapocka scapula. Háromszögletű lapos csont, amelynek elülső felszíne gyengén kivájt, a bordák felé tekint, de a lapockán tapadó vagy eredő izmok folytán velük közvetlenül nem érintkezik.

Háti felszíne nagyrészt izmokkal takartan hátrafelé néz. Egyenes de nem túl feszes testtartásban a 2—7.

Három él határolja, melyek három szögletben találkoznak. Felső éle margo superior éles, oldalsó részén ered a lapocka egyik nyúlványa: a hollócsőrnyúlvány. Ennek tövétől medial felé mély bemetszés incisura scapulae superior vág be a felső élbe. Felső harmada rézsútosan oldalfelé száll fel a felső szöglethez. Oldalsó éle margo lateralis jóvalvaskosabb, mint a többi, az alsó szöglettől ferdén száll fel és lateral felé.

Szögletei közül a margo medialis két végéhez csatlakozó felső lapockaszöglet változatos alakú, az alsó szöglet hegyes, vaskos ajakszerű széllel lekerekített. Az oldalsó szöglet a lapocka vállízületi részét képezi.

Két nyúlványa van.

Az egyik a hollócsőrnyúlvány processus coracoideus ; ez a margo superior oldalsó részén közvetlenül az ízvápa mellett ered, felfelé, majd vízszintesen lateral felé halad. Élőben kitapintható a kulcscsont alatti árok mélyén oldalt.

A másik a lapockatövis spina scapulaemely a margo medialis felső és középső harmada határán alacsony háromszög alakban kiszélesedett területtel ered, majd lateral felé a vízszintes síkban mindjobban kiemelkedő keskeny tarajjá válik. Még a lateralis szél előtt elválik a lapocka hátsó felszínétől, és az önálló, a vízszintes síkban ellapuló vállcsúcsi nyúlványba acromion megy át. Ez a lapocka ízületi részét felülről ívben megkerüli, és medial felé tekintő lapos felszínben végződik a kulcscsonttal való ízesülésre.

Élőben mind a spina, mind az acromion egész hosszában kitapintható.

Legfrissebb bejegyzés

A lapockatövis felett mély árok fossa supraspinata keletkezik, amely oldalfelé a lapockatövisből eredő acromion alatt lefelé átmegy a tövis alatti, az előbbinél nyíltabb gödörbe fossa infraspinata ; ez a valóságban nem gödör, hanem a tövis alsó felszíne és a lapocka hátsó felszíne közötti tág térség.

A lapocka oldalsó szögét zömök vállízületi része alkotja. Ez karcsúbb nyakon collum scapulae ülő sekély ízületi árok cavitas glenoidalis. Homorulata gömbidomú, de a gömb teljes felszíne csupán kicsiny körte alakú kivágásának felel meg, felfelé irányuló keskenyebb véggel.

Felette és alatta egy-egy izom eredése által okozott gumó tuberculum supra- et ropogás az ujjak ízületeiben fájdalom nélkül található; az alsó inkább csak érdesség.

A scapula törései gyakran társulnak közlekedési balesethez, vagy magasból való leeséshez. Gyakran társulnak a bordák töréseivel. Legtöbbször nem igényelnek különleges kezelést, mert a környező izmok tónusa a dislocatiót megakadályozza. A kulcscsont ízületei és szalagos összeköttetései. A kulcscsont medialis vége a szegycsont markolatának kulcscsonti bevágásába illeszkedve alkotja a szegy—kulcscsonti ízületet articulatio sternoclavicularis.

Az ízületi felszínek szabálytalan és egymásnak nem megfelelő alakúak. Ezt a két rostporcogóval borított csontfelszín közé illeszkedő rostporcos lemez discus articularis egyenlíti ki. Ez az ízület üregét két teljesen különálló részre osztja, és egyben fokozza a kulcscsont sternalis végének erős kiemelkedését az ízületi árokból.

E két kiemelkedés nagymértékben mélyíti a nyak középvonalában tapintható felső szegycsonti bevágást, az incisura jugularist. Az ízület tokját mindenfelől erős szalagok erősítik, sőt medial felé a szalagok a kétoldali ízületet még össze is kötik. Az ízülettől oldalt egy erős, meglehetősen önálló szalag ligamentum costoclaviculare köti össze a kulcscsont alsó felszínének medialis érdességét az 1.

E szalag az ízület mozgásainak legfőbb korlátja. Szabálytalan ízületi felszínei ellenére az ízület korlátolt szabad ízület, azaz aránylag szűkebb keretek között minden irányban mozgatható.

A mozgás szélső határainak megfelelően körözve a vállat circumductioa kulcscsont egy kb. A kúpon belül a kulcscsont tetszés szerinti helyzetet foglalhat a vállízület és a váll vállövének károsodása, azaz acromialis vége a kúp alapján levő gömbfelszín minden pontját elérheti.

Ezért szabad ízület. A mozgás anterior-posterior irányban valamivel nagyobb kiterjedésű, mint fentről lefelé. Nyugalmi helyzetében a kulcscsont nem a kúp tengelyében, hanem attól hátra és lefelé helyezkedik el, azaz a vállat a vállízület és a váll vállövének károsodása artrózis kezelése kerékpárral alap- helyzettől aránylag magasan felfelé és erősen előre tudjuk emelni, illetve vinni, de nagyon kevéssé süllyeszteni és hátrafeszíteni pl.

A kulcscsont másik mozgása a saját tengelye körüli rotatio. A lelógó kar hátrahajlítása mellett a kulcscsont tengelye körül előre, előrehajlításkor főleg a vízszintesig, vagy még feljebb, a kulcscsont hátraforog. A kulcscsont eme mozgásai nagymértékben kiegészítik a vállízület mozgásait, és hozzájárulnak a felső végtag igen szabad mozgathatóságához.

A kulcscsont oldalsó vége a vállízület és a váll vállövének károsodása acromionnal az articulatio acromioclavicularistalkotja. Ezt is, de rendszerint tökéletlenül, rostporcogós discus osztja ketté.

Az ízület saját szalagkészüléke nem fontos; nagyobb jelentőségű a clavicula oldalsó alsó érdességét a lapocka hollócsőrnyúlványához kötő erős kettős szalag ligamentum coracoclaviculare. Voltaképpen önálló syndesmosis, amely a lapocka és a kulcscsont egymáshoz viszonyított mozgásait korlátozza. A mellkas idomából és a két csont egymáshoz viszonyított helyzetéből érthető, hogy a váll mozgásakor a lapocka és a kulcscsont között a vízszintes síkban vállvillavalamint a homlokirányú síkban alkotott szög is változik.

Ez biztosítja, hogy a váll elég kiterjedt mozgásai mellett is a lapocka, bár ide-oda csúszik a mellkas felületén, arról sohasem kénytelen elemelkedni. Amennyiben az art. Amennyiben, rendszerint direct erőbehatásra, hátrafelé ficamodik a sternoclavicularis ízület, az elmozduló clavicula nyomhatja a tracheát, az esophagust vagy a nyaki nagyereket.

Az art. A ficamot gyakran kiséri a lig. A clavicula elmozduló acromialis vége kitapintható. A szabad felső végtag csontjai és ízületei Karcsont humerus Hosszú, csöves csont, diaphysise vagy teste corpus humeri felül kerek, alul lekerekített egyenlő oldalú háromszög alakú átmetszetű.

Hátsó oldalán felül, medial a vállízület és a váll vállövének károsodása lateral felé sekély spirális barázda száll le sulcus nervi radialis a nervus radialis belefekvésére. Felső és középső harmada határán oldal felé tekintő érdes felszín tuberositas deltoidea látható.

A két gumóról a karcsont testére egy-egy csonttaraj húzódik lefelé crista tuberculi minoris et crista tuberculi majoris ; a kettő között mély, függőleges barázda sulcus intertubercularis keletkezik. A karcsont testét a proximalis végdarabtól az élesen körül nem határolható sebészi nyak collum chirurgicum választja el.

Ez a collum anatomicumhoz viszonyítottan mintegy 60°-os, oldal felé nyílt a kéz lábujjai ízületi gyulladása zár be; a két nyak medial felé majdnem találkozik.

A distalis végdarab elölről hátra összelapított háromszög alakú, medialis kiemelkedése epicondylus medialis kissé lentebbi helyzetű, mint a lateralis, tompább epicondylus lateralis.

Az epicondylus medialis mögött és alatt mély barázda sulcus nervi ulnaris szolgál a hasonnevű ideg befekvésére. A végdarab két egységes porcborítású ízületi felszínnel bír.

A medialis elhelyezkedésű és medial felé lejtő tengelyű, kissé elferdült cérnaorsóhoz hasonlító trochlea humeri a singcsonttal ízesül. Az oldalsó elhelyezkedésű, előre- és kevéssé distal felé tekintő, gömbnek megfelelő capitulum humeri az orsócsonttal való ízesülésre szolgál. A kettőt együtt condylus humeri névvel jelöljük. A trochlea előtt kis gödör fossa coronoideamögötte nagy gödör fossa olecrania capitulum előtt sekély mélyedés fossa radialis található, a megfelelő csontrészeknek a könyökízület szélső helyzeteiben való beilleszkedésre.

A numerus törései: A váll bármily irányú dislocatiója a caput humeri törését eredményezheti. Törhet a collum anatomicum vagy a collum chirurgicum vonalában, de a tuberculumok izoláltan is letörhetnek. A corpus humeri törése esetén, ha a törésvonal a m. Ha a törésvonal a m.

Az éles törvégek sérthetik a n. A humerus distalis végének törései gyermekkorban gyakoriak. Ezek során sérülhet a n.

A sérülés vagy helyi duzzanat okozta a. Erőszakos könyökizületi abductio hatására leszakadhat az epicondylus medialis humeri. Ennek során vagy a callusképződés folyamán sérülhet a n. Vállízület articulatio humeri A vállízület articulatio humeri gömb- vagy szabad ízület, amelynek alkotásában a lapocka cavitas glenoidalisa és a caput humeri vesz részt. A cavitas glenoidalist porcborítékának szélén körkörösen tapadó rostporcos gyűrű labrum glenoidale nagyobbítja és mélyíti.

• Nyomtatás Vállald be!
• Tovább Vállfájdalom A vállízülettel kapcsolatos betegeségek és fájdalmak sokrétűsége a vállöv bonyolult felépítéséből fakad.

Az ízvápa felszíne az ízfejhez képest aránytalanul kicsinyami jelentékenyen hozzájárul az ízület mozgásszabadságához. Az ízület tokja erős, de meglehetősen laza.

Válltorna-Huszár Ildikó

Általában a labrum glenoidalén ered, de az ízvápa felső szélén az ízület üregébe foglalja a tuberculum supraglenoidalét, aminek megfelelően a m. A tok a humerus collum anatomicumán tapad, de a tuberculum majus és minus között egy kesztyűujjszerű hüvellyel vagina synovialis intertubercularis követi a biceps hosszú fejének az ízületből kilépő inát.

A vállízület és a váll vállövének károsodása vállízületet körülvevő izmok lásd vállizmok közül többnek az ina szorosan összenőtt az ízületi tokkal, és köztük az ízülettel is nemritkán közlekedő nyálkatömlők fordulnak elő.

A toknak néhány szalagszerű megerősített része is van, különösen a processus coracoideus tövéről ered egy erősebb köteg ligamentum coracohumerale. Az ízülethez csupán mechanikai szempontból tartozó fontos szalag az acromion és a processus coracoideus közét áthidaló erős ligamentum coracoacromiale.

E szalag és az acromion együttesen boltozatot képez a humerus feje fölött, tehát szinte másodlagos, nagyobb ízvápát alkot a humerus számára. Ez mechanikailag igen fontos, mert megakadályozza, hogy a karcsont tengelye irányában ható erő — pl. A vállízület mechanizmusa. Működésének megértéséhez a vállízület speciális anatómiai szerkezetéből adódó két fontos körülményt kell figyelembe venni: 1.

Az ízületi tok lazasága és speciális összetartó szalagok hiánya folytán ezt az ízületet nem ízületi tényezők, hanem a vállat kúppalástszerűen körülvevő izomköpeny tartja egybe. Az izmok eltávolítása vagy élőben bénulásuk után az ízfej magától elhagyja az ízvápát, és ún.

A a vállízület és a váll vállövének károsodása mozgásai a valóságban sokkal korlátozottabbak, mint ezt karunk minden irányban való szabad mozgathatóságából gondolnánk. Ez azért van, mert a vállízület mozgásaihoz mindig hozzáadódnak a vállöv mozgásai is. A vállízület mozgásainak elemzéséhez ezért a kulcscsontot és a lapockát rögzítenünk kell. A mozgások elemzésére a vállízület alap- vagy normál helyzetéből, azaz a függőlegesen lelógó kar helyzetéből kell kiindulnunk.

Bár az ízület gömbízület, és így végtelen sok tengely körül mozgatható, mégis a tér három fő irányába eső mozgást ragadunk ki.

A kart távolítjuk a törzstől abductioilletve hozzá közelíthetjük adductio az elölről hátra haladó sagittalis tengely körül. A szigorúan frontalis síkban végzett abductio során rögzített váll mellett a kar nem éri el a vízszintest, ha azonban a kart nem a frontalis síkban, hanem kissé előrefelé eső irányban távolítjuk, a kar szélső helyzetben eléri a vízszintest, vagyis az a vállízület és a váll vállövének károsodása maximális ívértéke így 90°. Tovább a kar nem távolítható, mert a tuberculum majus beleütközik a lig.

Rögzítetlen váll mellett a kart akár függőlegesen felfelé is nyújthatjuk, ezt azonban úgy érjük el, hogy a lapockát egy elölről hátrafelé haladó tengely körül úgy forgatjuk, hogy az ízvápa felfelé és alsó szöglete oldal felé fordul.

Az adductio a frontalis síkban a függőlegesen túl nem folytatható, mert a kar beleütközik a törzsbe, kissé előreemelt kar mellett azonban a törzs elé vihető a közelített kar. A kart előre lendíthetjük anteflexioilletve a függőleges helyzeten túl nagyon kis mértékben hátra is lendíthetjük a vállízület és a váll vállövének károsodása a jobbról balfelé haladó haránt tengely körül.

Rögzített váll mellett az anteflexio csak mintegy 60°-ig vihető, tehát még nem is a vízszintesig — a retroflexio meg éppenséggel minimális 5°. Rögzítetlen váll mellett a kar természetesen jóval a vízszintes fölé emelhető; előrefelé és hátrafelé is tekintélyes mértékben lendíthető a kar. Ezt az teszi lehetővé, hogy a kulcscsont tengelye körül forogva biztosítja a lapocka megfelelő elmozdulásait. A humerus függőleges irányú tengelye körül végzett forgómozgás a rotatio.

FÁJ A VÁLLA? 10 ALKALOM GYÓGYTORNA ELÉG LEHET A GYÓGYULÁSHOZ!

Ilyenkor a humerus egy, a caput közepét a capitulummal összekötő tengely körül forog. A normál helyzetből befelé és kifelé is tudjuk rotálni a kart; rögzített váll mellett a rotatio szélső ívértéke 90°. Szabad mozgáskor háromféle rotatióból adódik össze a felső végtag rotatiója: úm. Ha e három tengelyt egy vonalba hozzuk, pl.

A vállízület, szabad ízület lévén, mozgásait tetszés szerint tudjuk kombinálni egymással. Az abductio, az adductio és az anteflexio-retroflexio lehetőségeinek szélső kihasználásával a kart egy kúppalást mentén körül tudjuk hordozni circumductio.